Disz iz máj csörcs

Miközben hazafelé hajtottam munkából ma este háromnegyed nyolckor, azzal próbáltam vigasztalni magam, hogy most, hogy visszaállítottuk az órát, akkor is látástól vakulásig fogok majd dolgozni, amikor nem kell sokáig bent maradni, mint ma, úgyhogy sok különbség akkor sem lesz. Persze minden évben rövidülnek a nappalok, amikor közeleg a tél, de hiába vannak meg az évszak hangulatos velejárói - a forró tea, a fűtött szoba, a friss hó, meg ilyenek -, akkor is, most őszintén szólva kurvára nincs kedvem hozzá. Jobb lett volna, ha az idei a nyár jövő őszig tart.