Disz iz máj csörcs

Lehet azért hátulütője is annak, ha az ember fia már hónapok óta nem volt oncall (gy.k.: oncall = készenlétes, azaz egy héten keresztül munkaidőn kívül bármikor felhívhatnak, ha valami gáz van egy éles adatbázissal, hogy lépjek közbe). Erre ma sikerült is egy szép példát generálnom, amikor a nap végén ugyanazzal a jól megszokott mozdulattal tettem és zártam az íróasztalom fiókjába a laptopot, mint minden átlagos hétköznap, totál megfeledkezve arról, hogy szeptember óta először, ezen a héten újra előfordulhat, hogy az éjszaka közepén kell becsatlakoznom a munkahelyi hálózatba, amit pedig csak a céges laptopról tudok megtenni.

Aztán persze eszembe jutott, már itthon, gatyában fekve a tévé előtt, és a kezdeti 4-5 perces káromkodás után megfordult a fejemben az is, hogy megkockáztatom, hátha nem lesz rá szükség reggelig, de aztán rögtön eszembe jutott, hogy rólam van szó, tehát ha a szerencsére bízom magam, és nem megyek érte vissza, akkor száz százalék, hogy ma éjjel üt be az év legsúlyosabb meghibásodása. Úgyhogy megjöttem munkából, ma már másodjára.

Mindazonáltal ilyenkor érzem csak igazán, mennyire jó dolog, hogy van egy kocsim. Kicsit kék, kicsit öreg, de az enyém!