Disz iz máj csörcs

Őszintén szólva minden évben egy kész idegbaj a Szilveszter. Az a tudat, hogy muszáj menni bulizni, mert Szilveszter éjjel van és nem akarsz otthon ülni, mert mindenki bulizik, hát hogy néz már ki ha te nem, még akkor is, ha amúgy végigbuliztad az egész évet, és a dátum meg vészesen közeleg és te még mindig nem szerveztél semmit, és mindenki kérdezgeti hogy hol Szilveszterezel, de te még mindig nem tudod, meg igazából le is szarod, legszívesebben egy átlagos kocsmázást csapnál éjféli koccintással, de ez nem megoldható, mert mindenütt zártkörű bulik vannak, viszont frusztrál, hogy mindenki lelkes, és tudod hogy elő kell állni valami tervvel, mert a dátum egyre gyorsabban közeleg, és se a barátaidnak, se neked nincs testhezálló ötleted, és még december 30-án is ezen agyaltok és a hajadat téped, mert már beleőrülsz. Szóval ez évről évre megtörténik és idegileg tönkretesz. Általában az a vége, hogy a társaságból valaki az utolsó pillanatban előáll valami last minute lehetőséggel és jobb híján belemegyünk. Kíváncsian várom, idén mi lesz, így 33 órával az év vége előtt.

Ha nem csípne le a szabadságomból két napot, azt kívánnám, hogy miután ma lefeküdtem aludni, holnap január másodika reggelre ébredjek, és senki ne emlegesse a Szilveszteri bulit, minden menjen tovább a maga medrében.