Disz iz máj csörcs

A második héten a munkahelyen egy bosszantó hiba visszavetett minket 3-4 nappal, így felmerült, hogy esetleg maradjak egy héttel tovább a tervezettnél. Én azonban visszautasítottam ezt, helyette inkább bevállaltam, hogy néhány napon, amíg itt vagyok, estig dolgozunk. A hazatérésem utáni 2 munkapara ugyanis már szabadságot vettem ki, és nem akartam átvarialni a dolgokat, meg igazából a kiküldetés meghosszabbításával járó adminisztrációs procedúrát sem kívánta egy porcikám sem.

Azon a héten volt Halloween, ami pont szombatra esett idén, ez pedig garantálta, hogy a belvárosi szórakozonegyedben, a 6. utcán a szokásosnál is nagyobb jelmezes őrület lesz. 3 évvel ezelőtt is itt (ott) voltam ezen az estén, de akkor talán keddre esett, és valóban alulmaradt az ideivel szemben. Az utcát csordultig töltötte a tömeg, leszámítva azt, hogy az emberek 90%-a jelmezben volt, talán a mi augusztus huszadikánkra emlékeztetett az esemény.

Halloween a 6. utcán

A pasik jelmeze vegyes volt, de a lányok zöme valamilyen jellegzetes figura szexi változatának öltözött, szexi rendőrnő, szexi nővérke, szexi apáca, stb. És hihetetlen, hogy a fényképező japánok tényleg mindenütt ott vannak a világon, itt is főleg ők fotózkodtak a csajokkal. Kb. éjfélre az utcán lévő tömeg ellenére is már az összes szórakozóhely előtt 10-20 méteres sorban várakoztak a bulizók, hogy beengedjék őket. Nekünk hálistennek protekciónk volt egy itteni munkatársam révén, így könnyen bejutottunk az egyik klubba, de sajnos csak egy átlagos, zsúfolásig telt diszkó volt a hely. Másnap pedig megjöttek a magyar munkatársaim, így nem voltam többé “egyedül”.

A mostani hétvége, pontosabban a szombat még kalandosabb volt. Először is elromlott a kocsim, konkrétan beleszorult a kulcs menet közben, és nem moccant, így nem lehetett leállítani sem a motort. Valószínűleg az a mechanizmus adta meg magát, ami feloldja a kulcson lévő zárat, amikor parkoló fokozatba kapcsolja az ember a váltót. És mivel itt minden járgány automata sebváltós, kuplung híján még lefullasztani sem tudtuk. Mindez pedig San Marcosban, az outlet parkolójában derült ki, ahova vásárolni érkeztünk egy órányi kocsikázás után. Így aztán sűrűn káromkodva elindultunk vissza a reptérre az autókölcsönzőhöz, hogy kicseréltessük a kocsit, ami két és fél órát rabolt el a napból. De legalább gond nélkül sikerült, és vigaszként egy közepes méretű kocsit kaptam a kompakt helyett (Hyundai Elantra).

Aztán a vásárlásból hazafelé jött az amerikai mozifilm feeling, amikor az autópályán, egy szolid előzési manőver után észrevettem a tükörben a mögöttem bőszen villogó rendőrautót. Természetesen összeszartam magam, miközben lehúzódtam. Hálistennek ki lettünk okítva az ilyen helyzetekre, a kocsiból kiszállni tilos, kezeket a kormányra, hogy jól lássa őket. Érdekes módon egyedül volt a zsaru a kocsiban, ami nem jellemző errefelé, és szintén meglepő módon az utas oldali ablakon kopogott be. Szegény Zoli először nem találta meg az ablaklehúzó gombot a nagy ijedtségben, és reflexből ki akarta nyitni az ajtót, ami szintén tilos. Nem is sikerült neki, mert a rendőr úgy visszabaszta izomból, hogy azt hittem, soha többé nem tudjuk majd kinyitni. Aztán mondta, hogy a sebességem miatt lettünk leintve, és adjam szépen a papírjaimat. Gyorsan tudtára adtam, hogy külföldiek vagyunk, és mondtam, hogy az övtáskámban van a jogsim, onnan fogom elővenni. Meg lett tanítva ugyanis az is, hogy ha csak szó nélkül lenyúlok a zsebem irányába, akkor azonnal üt. Mondta is, hogy akkor lassan vegyem elő. Közben megkérdezte, honnan és hova megyünk, és gondolom látta rajtunk, hogy halálra rémült külföldi csóringerek vagyunk, így amikor adtam volna a jogsimat, elmondta, hogy legyünk szívesek ezentúl betartani a 65 mph/órát sötétedés után, majd utunkra engedett. Még “Enjoy your stay”-t is kívánt! Köszönjük, rendőrbácsi. Annyira beszartam, hogy nyilván onnantól kínosan ügyeltem a sebességemre.

Este még bementünk ismét a 6. utcára szórakozni egyet, de az egy héttel korábbi Halloween-éjjeli tömeghez képest csak lézengés volt, ami mondjuk nem is volt nagy baj. Nem tudom, hogy a 3 zselatinba kevert vodka feles tehetett-e róla, vagy a 4 sörben volt valami, de rám nem jellemzően durva fejfájás kínzott ma délutánig. Viszont legalább a többiek is szarul voltak, ami nem gátolta meg őket abban, hogy elmenjenek San Antonioba a Six Flagsbe hullámvasutazni. Én azoktól józanul is hányok, meg már pénzem se maradt. Elköltöttem mindet magamra.

A zabálás tekintetében nincs változás, továbbra is jól megy, és mérleg ugyan nincs kéznél, de vizuális megítélés alapján sikerült felszednem, ha nem is sokat. Már csak 4 napom van belehúzni.