"...it's hard to stay mad, when there's so much beauty in the world. Sometimes I feel like I'm seeing it all at once, and it's too much, my heart fills up like a balloon that's about to burst... And then I remember to relax, and stop trying to hold on to it, and then it flows through me like rain and I can't feel anything but gratitude for every single moment of my stupid little life."
Emlékszem még, milyen felemelő érzés, mekkora megkönnyebbülés volt két évvel ezelőtt befejezni az egyetemet, megkapni a dipmlomámat és kacagni az egészen. Gratula, Zotya!
Debreceni informatikus nörd, hétköznap egy nagyvállalatnál dolgozik. Szereti a zenét, a focit, a filmeket és a hi-tech kütyüket. Jobbára ártalmatlan. 2004 februárja óta blogol kisebb-nagyobb megszakításokkal.
